Schrei
Tom és én a különös stílusunk miatt feltűnést keltünk az iskolában, és ezért a tanárok és a többi diák hülyének állít be minket. A ’Schrei’ arról mesél, hogy nem akarunk alkalmazkodni, hanem vállaljuk a véleményünket. A szám arról mesél, hogy a hétköznapokban is gyakran kell alkalmazkodnunk és meghajolnunk mások akarata előtt.
És ez egyáltalán nem az, amit akarunk. Éppen ezért kell néha ordítani, hogy ezt az egész frusztrációt magunk mögött hagyjuk. Ha ezt a számot élőben adjuk elő, egész jól fel tudjuk magunkat pörgetni. Ez egy lökést ad, ami felszabadít. Ezen kívül arról is szól, hogy ’ én magam maradjak’, ami a mi helyzetünkben nagyon fontos. Nálunk a bandában van egy egyszerű megoldás: Ha valaki elszál, az kap a pofájára. |