A ’Leb die Sekundét’ akkor írtam, mikor 10 éves voltam. A szám egy hétvégén keletkezett, mikor otthon ültem, és nem történt semmi. Olyan ember vagyok, akinek mindig kell valamit csinálnia. Nem tudok egész nap ágyban feküdni és semmit sem csinálni. Mindig érzékelni akarom, mi történik körülöttem. És megpróbálni minden pillanatot kihasználni, és minél többet átélni. jelenleg ez nem nehéz. Minden pillanatát élvezzük a sikernek. rengeteg különböző várost láthatunk, és jókat szórakozunk. De mégsem mindig könnyű a pillanatnak élni. Ha szomorúak vagytok, hallgassátok meg a számot, és majd emlékeztet titeket arra, hogy mindig a pillanatnak éljetek. Egyébként van egy pillanat, amit szívesen magállítottam volna: Amikor a Stars for free keretében Magdeburgban 75 000 ember előtt játszottunk. Amikor játszottunk már sötét volt, és állati érzés volt látni a tömeget, ahogy a számunkat velünk együtt éneklik.